Eredetileg a "Hogyan csesszünk el egy munkalehetőséget?" címet akartam adni a bejegyzésnek, de igazából nem én csesztem el. Azt már mondtam valamikor, hogy ahhoz, hogy a SatNav-ot használni tudjam a kocsiban, kell szivargyújtó, ami tölti a kütyüt. Az én kocsimban nem volt ilyen, és Marian ma reggel vitte az autót a szerelőhöz, karácsony óta most ért csak rá a pasi. Azt mondta, délre kész lesz, oda is mentem, de nem érkezett meg valami fúró, amivel lyukat kellett fúrnia, mindegy, nem is érdekes, miért, a lényeg, hogy kb. 12.50-kor tudtam elindulni, és 13.30-ra kellett volna Antrimban lennem. A SatNav ellenére 2x is eltévedtem, 15 percet késtem, és a faszi nem engedett be, mondván, már egy csomó mindent elmondott. Végülis jogos, csak kurva idegesítő, hogy nem az én hibám volt, de ez nem érdekli őket. Azért is ment fel a pumpám, mert ha tudom, hogy nem vehetek így részt a randin, akkor megspórolhattam volna magamnak másfél óra vezetést különösen, hogy reggelre megfáztam, tiszta takony vagyok, fáj a torkom. Kurva élet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.