Kíváncsi vagyok, meddig fog menni a számozás, vajon utolérem a Szabó családot?
Reggel sikerült kifacsarni egy pohárnyit a csapból, Mariannal úgy örültünk, mintha aranyat találtunk volna. Így ő tudott teázni, meg meg tudtuk mosni a fogunkat. Elvittem Mariant munkába, mert úgyis mentem vízért, és útba esett. A konditeremnél várni kellett a vizesautóra, de végül úgy 10 perc után megérkezett. Elvileg 8 liter/háztartás a fejadag, de alig volt ott valaki, meg én voltam az első, úgyhogy a kocsiról nem vitték be a 9-esével csomagolt vizeket, hanem csak a kezembe nyomtak egy pakkot. Az 18 liter! Itt nem volt tartály, így továbbmentem a másik fitnessteremhez. Itt megtöltöttem az 5 db kétliterest, és ha már ott voltam, akkor bementem megfürdeni. Jaj, nagyon jó volt! Aztán találkoztam Sarah-val az utcán (alattunk lakik), ő mondta, hogy van víz, így gyorsan beadtam az önéletrajzomat a gyerekruha-boltba, ahol eladót keresnek, és jöttem volna haza. De nem találtam a kulcsom. És akkor eszembe jutott, hogy én még készülődtem reggel, amikor Marian lement a kocsihoz, és mondta, hogy a lakás- meg a kocsikulcsomat is viszi. Aztán persze elfeledkeztünk róla. Úgyhogy megint be a városba, és rohanás haza. Megtöltöttem minden edényt, 10 litert beleöntöttem a wc-tartályba, amit így sikerült lehúzni kb. 16 óra után... Aztán gyorsan elmosogattam, megcsináltam a levest, hogy este ne kelljen erre használni a palackosat. És aztán reggelire ettem egy banánt. Most meg rohanok a bankba, hátha nem zárt be 12-kor.
Boldog új évet mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.