Marian most sütött puliszka-kenyeret (vagy puliszkásnak hívják?), az egyik felében hagyma is van. Az eredeti recept csilis-kukoricás puliszkakenyérről szólt, de én nem szeretem a csilit, Mariannak meg nem tetszett a kukorica ötlete, így javasoltam a hagymát. Kicsit fura az íze, még sose ettem ilyet, szerintem ő sem, de finom. Most tesszük be a citromos csirkét a sütőbe, egy óra múlva eszünk. Pár napja vettük a hozzávalókat, tök elégedettek voltunk magunkkal, hogy a tervezett összeg alatt megúsztuk, amikor hazafele Marian hirtelen rámnéz és aszondja: Tudod, mit nem vettünk? -Fogalmam sincs. -Csirkét. Asszem a csirke nélkül elég hülyén nézett volna ki a kaja, minek neve citromos csirke...
Olvasom Andre Agassi önéletrajzát, nagyon érdekes, és Andre, már ha ő írta, és nem valami rabszolga, nem is akart teniszező lenni, de az apja egy állat, és kényszerítette. Megpróbálta a 3 idősebb testvérrel is, de mindegyiknél hiányzott valami, vagy a tehetség, vagy az elszántság, vagy ki tudja mi. De Andrenak addig kellett gyakorolnia, amíg a pályát szó szerint elborították a labdák, egész pontosan napi 2500/nap. Mondjuk az apja családját se kellett félteni, a nagyanya, amikor pipa volt a fiára (Agassi apjára), női ruhában küldte iskolába Teheránban, ahol laktak. nem csoda, hogy idióta lett. Az edzői módszerei közé az ordibálás, megfélemlítés és a lelki terror egyéb formái tartoztak. de a könyv maga nagyon jól van megírva, mintha csak Andre gondolatait olvasnánk, simán odaképzelem magam a teniszpályára, ahol 5-6 évesen, a tűző napon napi 6-8 órát volt kénytelen ütni a labdát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.