Nehezen születnek a bejegyzések, lehet, hogy szerelmes vagyok? Hm, meglátjuk.

Pénteken volt suli, jól fel voltam készülve, a tantárgy nevét se tudtam, nem volt papírom se, nem tudtam, hol lesz az óra. Az "osztáyunk" ezen a napon 2 főből állt, a másik Louise volt. A tanár, Andrew pedig Edinburghban csücsült és onnan nyomta az okosságokat videókonferencián keresztül. A héten már 50%-kal nő a létszám, Tanya visszajött a szabiról. Ja, de most mondta, hogy nem tud jönni, akkor maradunk ketten. Viszont legalább odáig eljutottam, hogy a jelentkezési lapot leadtam.

Szombaton áthajókáztunk Whalsay szigetére, ami a főszigettől keletre fekszik, lakossága mintegy 1000 fő. Négyen voltunk, Paul, egy Kes nevű új-zélandi pasi (akivel előző nap a fogászaton futottam össze), és ez utóbbi kb. 9 éves kisfia, Eldon. Az egész HATALMAS szigetet körbebringáztuk, tekintve, hogy rossz irányba mentünk, és kis extra utat is meg kellett tennünk. A Kiwik közben leszakadtak, mert a barátaikat is meglátogatták. A kis lila bringám nagyon jól teljesített, én kevésbé, de csak pár helyen kellett tolnom a kétkerekűt. Képeket majd a végén illesztek be, de telefonnal csináltam őket, amilyen hülye vagyok, nem vittem gépet.

A kikötő mellett áll egy ház, a Hanseatic kereskedőház a 17. századból, oda is benéztünk, erről is vannak képek, illetve leginkább erről vannak. Útközben nemigen tudtam kattogtatni, próbáltam lélegezni leginkább.

  a kikötő, a kép alján az a pici, vízben álló ház a 17. századi kereskedőház: nem pingvin, szárított hal (szintén a 17. századból, haha):Whalsay: a kishajó ismeretterjesztő meséi: