ezt a papírt találtam a nappali ajtaján:
Clair, Marian egyik bolond barátnője kb. 1 évig képtelen volt megjegyezni a nevemet, és amikor sms-ezett, különféle variációkkal állt elő, ez volt a legextrémebb. És még meg is magyarázta, amikor találkoztunk: Nem emlékeztem pontosan, hogy hogy kell betűzni a neved, de azt tudtam, hogy van benne Z! Azóta Marcsi néha így hív.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.