Na, kábé mostanra tértem magamhoz a múlt heti megrázkódtatásból. Az történt, hogy szerdán, amikor épp szabadnapos voltam, nagynéném felhívott, hogy mi a címem, mert küldene egy lapot. 5 perccel később látom, hogy két agyalágyult sétál a ház felé, az egyik videokamerával felszerelkezve. Furának találtam, hogy valaki épp ezt a ronda házat akarja megörökíteni, de azt hittem, esetleg valami viking emlék lehet. Ki is néztem az ablakon,hogy jobban megnézzem magamnak az őrülteket, szóltam lakótársamnak, jöjjön ő is. Az üvegen keresztül nagybátyám vigyorgott vissza rám. Más választásom nem lévén, kinyitottam az ajtót, és beengedtem őket.

Egy szónak is száz a vége (legalábbis nálam), jöttek tárgyalni és mellesleg megleptek engem is. Gyorsan fel is kerekedtünk és elmentünk a St. Ninian's szigetre. Csak hogy mozogjanak a sok repülés után:) A szigetet a "mainland"-del egy földsáv köti össze, és csak apálykor lehet átsétálni, egyébként marad az úszás. Busszal mentünk vagy fél órát, aztán át kellett szállni egy másikra, de hogy ne fáradjunk el nagyon, a busz pontosan a másik busz első lépcsőjénél állt meg. Üzenem a BKV-nak: ez szolgáltatás!!

St. Ninian így néz ki:

Barátaim, a bárányok ismét nem hagytak cserben, sőt, a kedvünkért csoportképet is alkottak:

Próbáltunk kincset is keresni, de csak Robinson lányomait találtuk, aztán távolabb a koponyáját is, de azt nem teszem be, mert kiskorúak is láthatják, és nincs 18-as karikám:És még képek: 

És hogy engem is lássatok (ugye nem gondoltátok, hogy egyenruhában megyek kirándulni?:))

Úton a szigetre megkérdeztük a buszsofőrt, hogy jutunk vissza a kereszteződéshez, ahol fel tudunk szállni a csatlakozó buszra, vissza a civilizációba. Azt állította, hogy van egy nő a faluban, aki taxizik, keressük meg őt, mivel a busz olyan későn (vagyis 6 után) már nem jár. Egy helyi bennszülött látta, hogy nem állunk a helyzet magaslatán, majd eligazított minket, de botor módon hozzátette, hogy ha a néni nem visz el minket, ő szívesen megteszi. Nagynéném erre éleselméjűen megjegyezte, hogy akkor mi a fenének keresgélünk, bújjunk el egy épület mögé, elszív két cigit, szépen vissazmegyünk, és megmondjuk, hogy a néni nem tud minket elvinni. De győzött a túlerő, néni-házat lokalizáltuk, persze nem volt otthon, így Éva csak elszívott egy cigerettát, és visszamentünk a sráchoz. Aki tényleg elvitt minket a kereszteződéshez. Azért megígértük, hogy ha felénk jár, mi is elvisszük a Blaháig.