miért éppen Belfast?

Tegnapra ezt a hármat kívántam:

-jöjjön már a levél a Queen's-től a munkával kapcsolatban

-érkezzen meg Marcsi ajándéka

-nyerjünk a hollandok ellen az EB-n

Ha azt mondom, mára ugyanezeket kívánom (kivéve, hogy ma a svédekkel játszunk), akkor tudjátok, hogy tegnap egy nagy kövér nulla teljesült.

A postai munkáról lemondtam, tegnap küldtem egy rakás emilt, többek között volt egy cím, Freedom of Information név alatt futott. Mivel a Posta az adófizetők pénzéből fenntartott cég, az adatai is nyilvánosak, és ha úgy gondolom, hogy ez mégse így van, akkor írhatok erre a címre. Na írtam, aztán addig irogattam, amíg felhívott egy csaj, hogy ő próbál segíteni (pár perccel korábban küldtem neki emilt, hogy szart sem érnek a linkek meg emilcímek, amiket küldött). De basszus, tudnia KELL, hogy a telefonszámon, amit megadott, csak automata van, az emilcímről meg egy szintén automatizált válasz jön csak vissza. Végül megígérte, hogy továbbküldi a levelemet a Karácsonyi Felvételi F.szomtudjahova, és tök meglepő, hogy ezek azt írták, hogy ún. "technikai problémákkal" küzdenek és ha kaptam sms-t munkával kapcsolatban, akkor ne foglalkozzak vele.

Hétfőn csináltam levest, végre talán úgy sikerült, ahogy Kata csinálta, amikor otthon voltunk. Nem mintha annyira számítana, Mariannak az a lényeg, hogy legyen benne finomra vágott hagyma meg pirospaprika:) Ma reggel kérdezte, hogy mit együnk este, ebben is igen kreatív vagyok, pláne reggel 9 előtt, így mondtam, hogy csinálok levest, hehe. Mire felcsillant a szeme, és mondta, hogy húú, az jó, de inkább paprikás krumpli. Érdekes módon ezt a két szót tök jól ki tudja már ejteni:)

Amúgy meg telefonokat nézek állandóan, kisebb evolúción ment át a kívánságlista. Kezdtem a SE Xperia X10 minivel (és ennek a Pro változatával), mert Michelle-nek, az oktatómnak is ilyen van, és cukin néz ki, és érintőképernyős, és olyan nekem még nem volt. Aztán olvastam, hogy az akksiideje kb. 1 nap jó esetben, ekkor rámozdultam a kissé nagyobb méretű és kisebb fogyasztású Xperia x8-re. De ezt meg kipróbáltam egy O2 boltban és nem tudok rajta sms-t írni, kicsi az érintőképernyője. Aztán jött a HTC Wildfire, mert GPS az mindenképp kell bele, hátha út közben megadja magát a SatNav. Innen már csak egy lépés a HTC Desire, ami jobb, mint a Wildfire, persze kb. 2x annyiba is kerül. De titokban szemeztem/ek az iPhone-nal is, mert Zoli nagyon jól leírja, mire képes, neki milyen alkalmazásai vannak, és megtetszett. Persze itt már 400/500 fontról beszélünk, meg aztán csak tavaly vettem ezt a mostani telefonomat, semmi baja, és amíg itthon ülök a seggemen, addig semmi szükség arra, hogy olyan telefonom legyen, amin pl. tudok könyvet olvasni. Meg GPS nélkül is kitalálok a konyhába. Meg pénzem sincs. Szóval meggyőztem magam, ami nem volt nehéz, hogy igazából nem is kell most új telefon. De mondtam Marcsinak, hogy ahogy dolgozni kezdek, és lesz egy kis pénzem, meg veszem a legdrágább telefont, mert megérdemlem!

Ezt a cipőt egy outletben vettem tegnap, utolsó pár volt:

És olcsó, csak 20 font, eredetileg 3x ennyi.

Amúgy meg puffogok, mert tegnap sms-ezett a posta (akikhez jelentkeztem munkára még októberben), hogy menjek interjúra, és hogy emilben elküldték a részleteket. Hát kurvára nem kaptam semmit, az sms-re nem lehet válaszolni, és hiába túrtam a netet, nem találok se telefont, se címet, se emilcímet, csak a központi szarokat. F.sz kivan már a munkanélküliséggel.

Karácsonyi vásárlás zajlik ezerrel, csütörtökről péntek virradóra ugyanis elolvadt az összes hó, ami miatt mindenki inkább otthon maradt. Most mindenki megrohamozta a boltokat, sőt, a legnagyobb áruházak, Tesco, Asda, Marks and Spencer éjjel-nappal nyitva lesznek, biztos egy csomó pénzt veszítettek a rossz időben. Ráadásul jövő hétre azt ígérték, hogy megint fagy lesz, de még alacsonyabb hőmérsékletekkel, mint a héten. Gondolom, addigra mindenki be akar tárazni. Csak én várom november vége óta Marcsi ajándékát, és amilyen szerencsés vagyok, tuti eltűnt. Ha igen, akkor a pénzt visszakapom, de nem fogok tudni újabbat venni az idő rövidsége miatt nem érne ide. Na, akkor a képek:

A fenti képek a Victoria Centre-ben készültek, ez egy fura, 2 emeletes épület, olyan, mintha a Rákóczi úton befedték volna az utca két oldalán levő üzletek közötti részt és az sétálóutca lenne.

City Hall: Ez pedig egyszerűen szép:

lett egy étkezősarkunk:

  Itt mindig süt a nap:)

Sára, az alattunk lakó csaj, és Marcsi azt gyaníták, hogy AH2 (asshole numer 2- a bejárati ajtót a kifejezett kérésünk ellenére becsukó szomszéd beceneve), aki kissé gyagya, (be)gyűjti a kitett cédulákat. Pl. Sarah kitette a telefonszámát, mert nem jó a kapucsengő, és ha csomagot kap, akkor fel tudja hívni a kézbesítő. Plusz a mi papírjaink, minden eltűnik. Tegnap ezt találtam a bejáratnál:

A szöveg:

A 4-es lakás postaládája fölé helyezett bármilyen cetlit SENKI nem szedheti le, csak én. Mivel ez a postásnak szól. Köszönöm.

Ui: Ezt a jegyzetet is csak én szedhetem le, senki más.

Hihi, ma regel még ott volt. Egyébként a hülye szomszédról videó is van fent a YouTube-on, más is felfedezte magának. A pasi ugyanis bemegy a könyvtárba, minden nap (abba, ahol M is dolgozik), leül, kiteríti maga elé az aznapi Financial Times-t (és mindig csak azt), egyenként összehajtja az oldalakat, és szépen átcsoportosítja az így rendbetett újságot az asztal másik oldalára. Az FT-t nem olvassa, biztos csak a szép színe tetszik neki.

Na, hát övsömöröm van. Először a patikába mentem, de mondták, hogy recept nélkül nem adhatnak semmit, de ha a rendelőben megemlítem, hogy övsömör, rögtön fogadnak. Biztos ez a titkos jelszó. Hazajöttem, felhívtam egy közeli rendelőt, és mehettem is. Elvileg ugye regisztrálni kell, és aztán várni a kártyára, de ez élet-halál kérdés volt, haha. Meglepetésemre azonnal megtaláltam a rendelőt, vagyis rendelőket, egy jó magas épület, aminek minden szintjén egy rendelő székel. Kitöltöttem egy rakás papírt és vártam. Aztán vártam még egy kicsit. Meg még. Mondták, hogy majd behívnak a 'treatment room'-ba, ahol vérnyomás, súly, magasság, stb.-mérés lesz. Végül a doki (Dr. Rendell rendelt) hívott be olyan fél 6 kürül, előadtam, hogy mi a gond, megnézte, megerősítette, hogy ez bizony az. Mondtam neki, hogy van még itt valami papír, amit nem tudom kinek kell odaadni. Hát a nővéreknek kellett volna intézni, de ők csak 5-ig dolgoztak, mondta a doki, mióta várok? Mondom 4 óta. Tátva maradt a szája és hitetlenkedve mondta, hogy "nem én alkalmazom őket, így fegyelmezni se tudok". Aztán megjegyezte, hogy az angolom mesés (your English is faboluous, I am humbled), és írt egy receptet. Az épületben levő patikában kiváltottam, ingyen volt! Napi 5x kell tablettát szedni 7 napig és nem igazán szabad idős, beteg, rákos emberek közé mennem.

Tök jó, napok óta viszket a hátam bizonyos helyeken, de gondoltam, csak a szokásos. És a fejem is fáj minden nap. Tegnap megkértem Mariant, hogy vessen már rá egy pillantást. Szerinte shingles. Ekkor már lefekvéshez készülődtünk, és bár hallottam a szót, nem tudtam pontosan, hogy mi az, pikkelysömörre gyanakodtam. Most megnéztem, övsömör. Oké, mik a tünetek: viszkető vagy szúró fájdalom, pirosodó bőr, magas láz, megfázás, fejfájás. nekem ezekből csak a láz nincs. Most akkor tényleg övsömöröm van? Azt írja a Zinternet, hogy nincs rá gyógymód, csak kezelni lehet mindenféle krémekkel. Ezen kívül még az orrom vérzik minden nap, de nem mondom Marcsinak, mert fél a vértől. Ő se egy matyóhímzés amúgy, neki herpesz van az ajkán, az is fáj. Szép pár vagyunk.

Be kell jelentkeznem dokihoz, de nem tudom, hogy mi a menete. Mindjárt utánanézek.

A hétfői Nagy Hó:

rövidgatyában...:

Amikor Marcsi eltűnik a másik szobában, vagy épp sokáig csöndben van, és nem látom, akkor tudom, hogy valamiben sántikál. Múlt héten kitalálta, hogy ebben a rettenetes időben (esett 3 centi hó, és pl. bezárt az iskolák fele, mert se a tanárok, se a gyerekek nem tudnak bejutni), szóval kitalálta, hogy jégen közlekedésre is alkalmassá kell tennie a cipőjét. Az első ötlete az volt, hogy ilyen műanyag kábelkötegelőt köt a talpára, de a gyakorlati kivitelezés már nem sikerült, az első buszmegállóban le kellett vennie, mert még jobban csúszott a cipő. Tegnap már egy órája nem láttam, amikor vigyorgó fejjel megjelent, és mutatta a cipőjét: levágott egy darabot az övéből, abba beleütött egy csomó pici csavart, és azt ráapplikálta a cipő talpára, így: Azt nem tudom, hogy ez jobban sikerült-e, mint az első kísérlet, de látszatra jó. Ja, Mariannak 4-es lába van, ezt a cipőt a könyvtárban találta, 8-as, de ebben nagyobb biztonságban érzi magát. Néha, amikor ilyen innovációkon dolgozik, aggódva megkérdezi: Nagyon flúgos vagyok?:)

A már említett TV-t eladtuk, legalábbis úgy tűnik. De a vevő nagyon felidegesített, ragaszkodott hozzá, hogy tegnap jöjjenek a cuccért, rohantunk haza a könyvtárból (Marian 8-ig dolgozott, érte mentem), mert hogy fél 9-re jönnek. Persze nem jöttek, 9.15-kor hívtam őket, nem vették fel. Kur.a anyjukat. Ráadásul Ebay-en jelentkeztek érte, és eleve gyanakodva álltam hozzá, mert még nem vettek semmit ebay-en, nem volt egy vélemény se róluk, mondtam Mariannak, mi van, ha idejönnek 3-an, szarrá vernek minket és elvisznek mindent a lakásból? Lehet, hogy elriasztotta őket, amikor mondtam, hogy a sarkon egy nagy rendőrörs van?

Ebben a pillanatban hívott egy újabb érdeklődő, remélem, valaki elviszi (a tv-t, nem az érdeklődőt). Beszéltem Marcsival, a cipő jó, csak az öv 10-lépésenként leesik. Azt mondta, hogy ki kell találnia valami újat (I have to put my thinking hat on), hogy finomítson rajta.

Tegnap kezdődött a kézi EB, az EHF (az európai szövetség) nagy büszkén hirdette, hogy minden meccset meg lehet nézni élőben a honlapon. Rá is kattintottam, erre: Jogi okok miatt ez a meccs csak holnap lesz nézhető (on-demand). Köszi. De már másnap van, megyek is és megézem, és reménykedem, hogy a mai, franciák elleni meccset már élőben adják.

- a múlt heti lottószámok (6 számot kell eltalálni 1-49 között): 20, 21, 22, 24, 27, 34, bónusz: 29. Vagyis 7 számból 6 a 20-29 közötti tartományba esett. Naná, hogy így se volt egy találatunk se, a nyavalyás 25-ösünkkel.

-valami rap-szám ment a tv-ben, Marcsi aszondja: ez nem a Snoop Daddy? :D

-megérkezett a jogsim!

-átrendeztük a hálót, mert 2 tél kellett ahhoz, hogy észrevegyük, hogy húz be a hideg az ablak alatt álló ágyra. Amikor eltoltuk az ágyat, a fal felőli részén vizes volt az ágynemű. Meg a fal is. Most jobb, áttoltuk a hall oldalára, de így is rohadt hideg van. A fürdő penészesedik, de durván.

-hétvégén átmentünk a szomszédhoz, mert a jópofa gyerekei az ablakot dobálták hógolyóval. 2x szóltunk (igaz, az én első szólásom az volt, hogy: Akartok egy seggberúgást?) előtte, aztán berágtunk. Amikor az ajtajukhoz értünk, már ott állt egy házaspár, szintén bebocsátásra várva. Elmondtuk nekik, hogy mi járatban vagyunk, holott nyilvánvaló volt, hogy nem ők a szülők, mindegy. A nő megjegyezte,: "Most panaszkodni jöttek?" Mariannal csak néztünk egymásra, hogy ez tényleg ilyen hülye? Nem, bazmeg, meg akarjuk dobálni az ő ablakukat.

-Múltkor az utcán dobta nyakon Mariant 2 fiatal srác. Én is gyúrtam egy hógolyót, és elkezdtem feléjük rohanni, mint egy őrült, erre ők is szaladni kezdtek.

-Eladjuk a kuuurva nagy tv-t (56 colos). Marcsi kisebbet akar, 46 colost, szerintem még az is majdnem mozivászon nagyságú, de ő tudja.

Megnyugtatok mindenkit, nem mindenki beszél azért így:)

A cheeky git-et Marcsi rendszeresen használja a könyvtárba járók jellemzésére.

Basszus, Ebayezek, mert egy rakás könyv van, amit fel akarunk tenni holnap, és az egyik valami ritkaság lehet, a legolcsóbb, amit találtam, az majdnem 600 fontba kerül. Az még 300 forintos fontnál is 180e foncsi. Jó lenne, ha valaki lecsapna rá. Ja, és egy jópár ilyen könyvünk van, gazdagok leszünk!!

A postára/ról menet/jövet számoltam, 6x csúsztam meg és taknyoltam majdnem a friss hó alatt rejtőzködő jég miatt.

Amúgy csomó mindenről írni akarok, de most ezt kell csinálni, meg le vannak fagyva az ujjaim (igazából az egész Csenge le van fagyva), nem tudok rendesen gépelni. Példák arra, milyen hideg van a lakásban:

-a fürdőben látni lehet a lehelletet, a konyhában remegek a hidegtől

-a vajat nem kell hűtőbe tenni, a szabad konyhai levegőn is simán kemény marad

-az ajakírt gyakorlatilag satuba szorítva kell kipréselni a tubusból (ilyen mini fogkrémtubus-szerű dologban van). Tegnap a vonaton (majd erről is írok) is erre készültem, hogy küzdeni kell érte, de ott kiolvadt és kilőtt a tubusból.

De ha eladjuk a könyveket, majd fűthetek többet:)

Ezt ragasztotta ki rendőrségi szalaggal a szomszéd faszfej ajtajára: Tegnap, illetve hát egész héten várom M karácsonyra rendelt cuccát, ami ajánlottan jön, vagyis a postás nem fogja csak úgy bedobni. Hétfő óta minden nap rohangálok lefele, kinyitni az ajtót, vagy ellenőrizni, hogy még mindig nyitva van-e, nehogy elszalasszam. Mindenféle kamu papírokat is kitettünk a lenti ajtóra, hogy pl. tetőkarbantartás lesz, ne csukják be a kedves szomszédok. De a mellettünk levő nem egészen százas, tegnap tök véletlenül észrevettem, hogy megint elvágta a zsinórt, amivel Marcsi kikötötte az ajtót. Tanakodtunk, hogy mit tehetnénk ellene, bemószeroljuk a főbérlőnél? Úgyse történne semmi. De azért arra nem számítottam, hogy M ilyenekre is képes, hiszen káromkodni se nagyon szokott. A szabad fordítás:

Folson Úr,

maga egy baromi tapintatlan seggfej. Úr-nak neveztem, de nem az. F.sz.

Mi lesz ebből, szomszédháború?

Ismét rohadt hideg van, nem is tudom, miért vagyok meglepve, állítólag 2 hétig ilyen lesz, akár -20 is. Marcsi nem igazán akarja, hogy vezessek, tiszta jég az út. Bennem meg viaskodik az új-jogsisok magabiztossága („ugyan már, simán meg tudom oldani!”) és az, hogy ő biztos jobban tudja, és ki tudja, lehet, hogy az utca végéig nem jutnék el. Szombaton megpróbáltam elmenni egy outlet-be, a főútra vezető úton próbálgattam a féket, hát, csúszott a kocsi. A főút már rendben volt, ott elolvadt a hó, mégis hamar visszafordultam, két okból. Akkora forgalom volt, hogy a 20 perces út egy óra lett volna, másrészt nem tudtam, pontosan hova megyek, ezért a GPS-re hagyatkoztam, de merülőben volt az akksija, és tudom, hogy fura, de az én kis kocsimban nincs szivargyújtó. Vagy nem találtam meg.

Mindez azért is érdekes, mert csütörtökön kéne mennem vissza Ballymena-ba, mert az egyik üzlet rendelt gitárokat:) Marcsi mondta, hogy elvisz, mert aznap délutános, de nem akarok rá hagyatkozni, egyedül is boldogulok. Most azt találtam ki, hogy ha ilyen marad az idő, akkor vonattal megyek, de szívesebben vezetnék.

Még múlt héten gyűjtögettem zeneboltokat Skóciában, szombat este küldtem nekik emilt, hogy milyen tuti árum van, vásároljanak, és legnagyobb meglepetésemre már vasárnap válaszolt a 15-ből 2. És, ami még meglepőbb, mind a kettő pozitív volt!

Az állással kapcsolatban jövő hétre várom a választ, szinte biztos vagyok benne, hogy a várólistára felkerülök, de nekem a munka kell, most rögtön! Amúgy az interjúra tőlem telhetően kiöltöztem (mondjuk ez nem jelent sokat), pulcsim nincs, és annyira azért nem volt jó idő, hogy felső+kabátban menjek, utóbbit meg ugye le kell venni az interjú időtartamára. Így aztán Marcsi egyik kardigánját vettem fel, aki találkozott már vele, az tudja, hogy van egy kis méretbeli különbség… De simán feljött, még be is tudtam zipzárazni, igaz, így nem állt nagyon előnyösen.
Most megyek tollast foglalni estére, ha van még hely, persze gyalog. Vagy vigyem a bringát?

Találtam két blogot, amiknek az írói É-Írországban élő magyarok, majd beléjük kukkantok. Meg egy másikat is, az a család ugyan Spanyolországban lakik, de a(z egyik) lányukat Csengének hívják:)

Tegnap Ballymena-ban sétáltunk, az út szélén voltak ezek a bólyák, a narancssárga, fényvisszaverős fajta. Egy idős, olyan 70-80 körüli nő haladt el mellettünk a rohadt nagy terapjárójában, és véletlenül összeszedte az egyiket, a bólya talpa beakadt előre, a lökhárító elé, és ahogy haladt, tolta maga előtt. Halált megvető bátorsággal kiléptem az útra, a nő talán azt hitte, hogy át akarok szaladni előtte, mindenesetre lelassított, én meg kis küzdelem árán kirángattam szegény bólyát a fogságából. A néninek elég nagyra tágultak a szempillái, amikor meglátta, miért nem tudott gyorsabban haladni a böszme kocsijával, de kedvesen mondta, hogy: Well, thank you very much.

hasonló mini hógolyók hullottak az égből tegnap Ballymena-ban. Marcsi szabadnapos volt, lementünk (vagy fel?) megnézni a gitárboltokat meg a charity shop-okat.

Egyre tágabbra nyílt szemmel nézem, mi történik otthon a nagy egyesült népakaratra hivatkozva. Nem értem, mert ha ezt a büdöslibsikomcsi, stb. másik oldal csinálná, már százezrek kempingeznének a Kossuth téren, de OVinak mindent lehet?

Most voltam interjún a Queen's University-n, a teszt után kaptam levelet, hogy menjek. Szerintem jól sikerült, készültem is rá mondjuk. A neten valahol rátaláltam olyan kérdésekre, amik ilyen állásinterjún előfordulhatnak, és tegnap Marian kikérdezett. Válasz december 2-3. hetében várható. Kicsit aggaszt, hogy van ugyan pár pozíció, amire felvesznek embereket, de a meginterjúvoltak nagy részét várólistára teszik. Hátha valaki kilép a következő pár hónapban?

Ma leesett az első hó is, olyan 5 fok van, éjjel (meg nappal is) szétfagyok. És megjött az első -számottevő fűtést is tartalmazó- számla. Örömmel láttam, hogy a tavalyihoz képest kevesebbet tekergettem a radiátor gombját, igaz, nem sokkal.

A héten 2x majdnem balesetet szenvedtem. Először egy faszi nem nézett, csak jobbra, amikor a kocsibehajtón kizúgott, én meg majdnem lerepültem a bringáról, de sikerült kikerülnöm. A másik esetnél Mariant hoztam haza a könyvtárból, és balról akart kikanyarodni egy szürke managerautó, benne szürke managertípussal. Nem akartam kiengedni, mert pofátlan volt, de lelassítottam, hogy kikerüljem a kitüremkedő orrát, ezt ő biztos bátorításnak vette, bár még mindig mentem vagy 40-nel, és kijött elém. Kurva nagy fékre lépés után kb. 10 centire álltam meg tőle és adtam neki a magyar repertoáromból, nem fogtam vissza magam. Az meg csak bámult a bociszemeivel és továbbhajtott. Tiszta stressz az életem. Mi lenne, ha még a munkahelyi feszültség is hozzáadódna?

Annyira éhes vagyok, hogy mennem kell krumplistésztát csinálni. Jaaa, megtaláltam Marian kedvenc kajáját. Még múlt héten csináltam paprikás krumplit, és ugye írtam, hogy mindent, de mindent imádott eddig, amit bárki hajlandó volt főzni neki. De ez annyira ízlett neki, hogy ezen a héten is kért, és azt mondta, hogy minden nap tudna ilyet enni. Még a munkába is vitt egy adagot, iylet eddig sose csinált.

Reggel, még Marianra visszatérve, hajnali 7-kor arra ébredtem, hogy fekszik mellettem és röhög. Aszondja: a paplan alatt vettem fel a pizsimet, mert nagyon hideg van a szobában. Gondoltam, mi ebben olyan vicces? Erre kimászott az ágyból, felkapcsolta a villanyt, és akkor láttam, hogy a pizsamaalsó helyett a felsőt sikerült felerőltetnie a lábaira, a nyakrészén bújtatta át a lábait:)

Marian ablakot pucolt, karácsonyra mindennek tisztának kell lenni, mert csak, és észevett egy pókhálót az ablakon kívül, amit mindenképp le kellett halászni. Persze nem érte el, így először bedugta a sodrófát egy ilyen konyhakesztyűbe, de ez a módszer nem működött. Pár pillanat múlva (én a konyhában készítettem elő a fokhagymás-mustáros csirkét) megjelent az ajtóban, azzal a bűnös, de huncut mosollyal a szája sarkában. A tuti megoldás volt a kezében: Wc kefe! Az akció  után büszkén jelentette: a művelet sikeres volt, de az ablak tiszta szar.

Most látta, hogy mit írok, és fogja a fejét, jaj, ne már, ne írd meg ezt is! 

igazából semmi, azért nem írok. Csak a szokásos álláskeresés, önéletrajz elküldés, válaszra már nem várás, fél év alatt 1 vagy 2 jött csak, már megszoktam. Múlt héten azért voltam egy teszten, a helyi, amúgy biztos jó renoméjú, egyetemre keresnek "clerical officer"-eket, sajnso nem mentettem el a munkaköri leírást, és már nem emlékszem, mit is kellene ott tenni. A teszten volt helyesírás, matek (számológépet adtak, és egyszerű összeadás-kivonás-százalékszámítás volt, meg ilyen kérdések, hogy "Pirike 568,70-nel tartozik a banknak. Befizetett egyszer 57,40-et, aztán 123,90-et, mennyi pénzzel tartozik még?), gépelés, nyelvtan, doksik iktatása (pl. megfelelő helyre tenni Kovács Tihamér aktáját Kovács Tamara és Kovách Ubul között), Word, Excel és Outlook, összesen asszem 11 féle feladat. Majd értesítenek.

Már vezetek egyedül, elmegyek Marianért este a könyvtárhoz, meg a fallabda-helyre, de országos turnét még nem vállalok. Tegnap visszakaptuk a GPS-t, azaz kaptunk egy újat, ezek szerint mégiscsak komoly baja volt az elsőnek.

Pénteken voltunk Írországban, Dundalk és Drogheda nevű városokban kerestünk gitárboltokat, találtunk is egy párat, vettek is gitárokat. Mostanában a weboldalról is rendelgetnek, biztos a karácsony miatt. Itt már néha-néha játszanak karácsonyi dalokat a rádióban, meg vannak feldíszített lakások, tiszta hülyék.

Az Ebayezés megy, voltam/unk az összes ún. charity shop-ban itt Belfastban, ezekben általában használt ruhák, bútorok, könyvek, cd-k, dvd-k, videók, képeslapok kaphatók, és rákbetegek meg hátrányos helyzetű emberek kapják a bevétel (egy részét)t. A könyvek általában 1-2 font körül vannak, itt szoktam nézegetni, és ha van értékesebb darab, akkor azt megveszem és megpróbálom eladni kis haszonnal. Már nem férünk el a könyvektől. Az ember nem is gondolná, hogy milyen könyvekre van igény. Találtam pl. egyet, 1966-ban adták ki, az a címe, hogy An Illustrated Dictionary of Hairdressing and Wigmaking, azaz "a Hajszobrászat és Parókakészítés képes szótára". Már elküldtem Kaszinak, hátha tudja hasznosítani, nagyon vicces hajak vannak benne a 18. századból. Pl:

Kimúlt a melegvizes palackunk. Ez egy ilyen erős műanyagból készült valami, amibe forró vizet öntünk, lezárjuk, és az ágyba téve szépen felmelegít fázós téli (ez esetben őszi) estéken. Kicsit zavaró volt, amikor észleltem, hogy tiszta víz az ágy, mert pont ott repedt szét. Rögtön körül is néztem az itteni Azúr/Schleck, stb. oldalakon. A keresőmotor nem találta, amit akart, helyette ezt javasolta: Mi a fene az a "meleg téli gyapot/pamut"? Annak még annyi értelme sincs mint a melegvizes palacknak!

Múlt héten Marian elvitte a kocsimat a szervizbe, mert volt néhány kisebb baja, pl. nem nyílt a vezetőoldali ajtó, a rádió nem volt bekötve, valami zörgött valahol, meg úgy általában, szerettem volna, ha megnézi pl. a féket meg a kuplungot. Nem is ez a lényeg, hanem a kulcs. A kulcscsomómon van egy ausztrál papucs-zászló, még Szilvi hozta nekem, amikor ott járt, valamint Szent Kristóf, aki Marian szerint az utazók védőszentje. A pacsker tartalmazza a brit zászlót, ami vörös posztó a katolikusok szemében. Kristóf viszont katolikus szent, őt meg a protestánsok utálják. Így amikor Marian vitte a kocsit, mondta: vedd le az ausztrál zászlót, hátha Mike (a szerelő) katolikus. Aztán ránézett Kristófra, és hozzátette: És vedd le Kristófot is, hátha Mike protestáns.

Sikerült a vezetés tegnap! Hip-hip-hurrá! Túlzás lenne azt mondani, hogy penge voltam, ahogy haladtunk előre a vizsgán, egyre nagyobb kétségeim támadtak, bár amikor megláttam a vizsgáztató csajt, megállapítottam, hogy nem lesz vele gond  (utólag mondta Michelle, hogy egy másik tanítványát megvágta ugyanaz a faszi, aki engem is először, 2 nap múlva újra vizsgázott, ennél a csajnál, és átment). Ugyanazokat a rükverc-feladatokat kaptam, mint múltkor, azaz megfordulás az úton (amire kaptam egy hibapontot, mert szerinte elég széles volt az út, 3 váltással meg lehetett volna csinálni, nekem 5-tel sikerült, Michelle azt mondta: Nem mindegy, mennyiből sikerült?), és sarkon betolatás. Azért amikor egy félreállásnál felmászott az egyik kerék a padkára, elég nagyon zuhant a sikerbe vetett hitem. Meg is buktathatot volna ezért, de végül 9 hibával zártam. És megálltam, hogy össze-vissza ölelgessem őt vagy Michelle-t.

Most R-matricát kell szereznem, csak itt, É-Írországban kell egy évig kitenni, mint otthon a T-t. Egy évig nem vezethetek 45 mérföld/óránál gyorsabban a megengedett helyeken sem, végre felmehetek az autópályára is, de ott is csak lassan. Ha ez alatt az idő alatt összeszedek 6 büntetőpontot, ugrott a jogsi. Csak példaként: gyorshajtás: 3 pont (gyorsnak számít ha 31-gyel megyek a 30-as övezetben), mobilozás vezetés közben: 3 pont. Michelle szerint nagyon sok új vezetőnek kell újra vizsgáznia egy éven belül ezek, meg ittas vezetés miatt.

Végre elmehetek Marianért amikor későig dolgozik; nem kell majd arra várnom, hogy ráérjen, hogy tudjak gyakorolni, kircsi lesz függetlennek lenni!

Az úgy volt, hogy eladtunk E-bayen egy DVD-dobozt, egy sorozat egyik évadát. Még valamikor augusztus végén, szeptember elején. Kábé egy hónap múlva jön a levél a vevőtől, hogy hol van már a cucc, de ekkor még otthon voltunk MO-on, így sokat nem tudtam tenni. Ahogy hazajöttünk, kitöltöttem az erre szolgáló nyomtatvány, mindent mellékelni kell, attól kezdve, hogy elvileg blokkal kell bizonyítani, hogy mi mennyiért vettük a dobozt  (mert csak a különbséget fizetik ki), egészen a postai feladást igazoló cetliig (szerencsére ezeket mindig elteszem) és az Ebay-es tranzakciót bizonyító számláig. Tegnap kaptam egy levelet a Postától, nagyon elnézést kértek, kivizsgálták az ügyet, de mivel nem jutottak a csomag nyomára, mellékeltek egy csekket a teljes összeg+postaköltségről. Most írhatnám, hogy bezzeg MO-on, de visszafogom magam.

Biztos nagyon várjátok már az otthoni "kalandok" második részét, türelem, jön nemsokára.

Most voltam a munkaügyiben, akik panaszkodnak az otthoni aktakukacokra, azokat megnyugtatom, itt is ugyanolyan seggek. Amikor először mentem a visszaérkezés után, hogy visszajelentkezzek a rendszerbe (mert ha nyaralni megyek, akkor ki kell jelentkezni), kiderült, hogy még mindig a rendszer része vagyok. Illetékes elvtárs elfelejtette megnyomni a megfelelő gombot. Mindegy, mára volt időpontom, egy rahedli papírt kellett (megint) kitölteni, pedig a körülményeimben semmi sem változott. Leülök az asztalnál, velem szemben a munkaügyis csaj, "mi a neve, még egyszer, nem értettem. Nem szerepel a listámon. Pillanat, ellenőrzöm. Nem, nincs itt. Mikor kapta ezt az időpontot? Próbálok Önnek időpontot adni ma délutánra vagy a hét egy másik napjára." Itt már fogalmaztam magamban a panaszlevelet, amit írni fogok az irodának, most fordult elő harmadszorra, hogy valamit "elfelejtettek" felvinni a számítógépre. Végül a csaj csak szerzett valakit, aki elmondta ugyanazokat a dolgokat, amiket egyszer már végighallgattam májusban, odaadta ugyanazokat a papírokat, elmondta ugyanazokat a tanácsokat, stb. Ja, majdnem elküldtem az anyjába, amikor kissé számonkérően felrótta nekem, hogy augusztus 20onvalahanyadikán nem jelentem meg, MIÉRT? Én is felemeltem a hangom, akkor itt voltam, szeptemberben nem jelentem meg, de NEM IS KELLETT, mert addigra leiratkoztam, és erről egy hónappal korábban értesítettem is őket. Érdekes módon rögtön visszavett és mondta, hogy oké, oké. A lényeg, hogy semmi sem változik, ugyanúgy keresek munkát, és havonta jelenteni kell nekik. Most egyébként a kormány tervezi, hogy megváltoztatja az egész rendszert, mert sokan kihasználják, hogy nem igazán ellenőrzik a körülményeket, pl. valóban jogosult-e az illető az albérlet-segélyre, így előfordul(t), hogy valaki a nővére nevében is igényelt pénzt, holott a tesó 10 éve Afrikában él. Meg egy csomó olyan családot mutatnak be az újságban, ahol van 8-10 gyerek, és egyik szülő se dolgozott soha, mert jobban kijönnek a segélyekből, mint a munkából. Szóval ezt majd jól megreformálják, de hogy mikor, és mi lesz, fogalmam sincs, és engem nem valószínű, hogy érint, egyrészt, mert addigra a) lesz munkám, vagy b) jogosan igénylem, és tényleg keresek munkát.